2010. február 5., péntek

A szokásostól eltérően...

... most nem szemet kápráztató dolgokkal pakolnám tele a posot, hanem leírom azokat a dolgokat, amik a leginkább foglalkoztatnak mostanában. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, én eléggé szerencsésnek érzem magam általában (itt jöhetne a közhely szerű felsorolás, hogy szuper család, a világ legjobb két testvére, a barátnők, akik mellettem vannak, a fiú, aki elvisel, sőt még szeret is, a szép lakás, az unokaöcsi...) és itt jönne a munka is szépen a sorban és igazán alapvetően nincs azzal sem gond, csak elkezdett intenzíven foglalkoztatni, hogy nem túl sok idő/energia, amit ebbe feccolok és úgy, hogy nem érek el kiemelkedő sikereket??? Mármint a saját berkeimen belül igen, szép dolgokat hajtok végre, de valahogyan mindig azt képzeltem, hogy ennél színesebb lesz a világ, amiben dolgozom és most nem a szintén közhelyes, nem-elég-kreatív-a-munkám féle katyvaszról beszélek, hanem az élményekről, amiből úgy érzem kevesebb jut, mint vágynék rá. Na meg arról, hogy totálisan ellustultam. Ma reggel kaptam azon magam, hogy nem tudom visszaidézni a tegnapi otthon töltött estét, hogy bizonyos dolgok akkor, vagy még előtte való nap történtek-e.

Márpedig nem vagyok már az az energiabomba, akinek jól esik állandóan csak éjfélkor hazaesni és még ha lehet még akkor sem aludni, szeretek otthon lenni és normális időben ágyba bújni, csak picit mintha ezekre rá is görcsöltem volna... Hiába fekszem le időben, nem érzem magam kipihentebbnek. Hiába rakom rendbe a lakást, nem érzem úgy, hogy rend van. Hiába megyek el hetente egyszer jógázni, nem dohányzom és leszoktam a kávéról, kevesebbet iszom alkoholt, nem érzem úgy, hogy a testem kicserélődik és nem győzi meghálálni ezeket.

Pont a múlt hétvégén fogalmaztam meg, hogy egy picit ki akarok törni az életemből. Erre volt ötlet a Kambodzsai utazás, ami miatt most még tiszta görcsben vagyok...

Azt hisezm, hogy a legnagyobb gondom a következőkkel van:
- türelmetlenség
- egyszerre túl sok dologgal foglalkozom
- nem szentelek elég türelmet és figyelmet néhány embernek, akik megérdemelnék
- túl sok figyelmet szentelek olyan embereknek, akik egyáltalán nem kellene, hisz csak energiát visznek el és feszültséget generálnak
- nem vagyok bátor

Ezt az utolsót lehet, hogy magam sem értem eléggé.
Szeretnék ilyen sugárzó lenni:









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése